2014. július 24., csütörtök

10. Rész

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. ☺


Hmm.....ma reggel arra ébredtem, hogy rég nem látott bácsikám, Lucas , megpuszilja az arcom. Spanyolországban él már vagy 4 éve. Nagyon szeretem őt, de rég nem láttam. Amikor magamhoz tértem, a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem.
-Bácsikám, te itthon? Olyan rég nem láttalak. -mondtam meglepve, de annál nagyobb örömmel.
-Igen, én itthon. Már kiváncsi voltam milyen nagy lány lett a  kedvenc unokahúgomból. -mondta, majd elmosolyodott.
-Nekem meg te vagy a kedvenc bácsikám. -mondtam.
-Na, gyere gyorsan öltözz fel, elmegyünk az Aqua parkba. Hozzad a fürdőruhád,meg a naptejet meg minden szükséges dolgot :) -Mondta izgatottan. Én már nem is mondtam semmit, csak kiugrottam az ágyból, felöltöztem, fogat mostam, és elkezdtem pakolászni . Nagyon izgatott voltam. Amikor kész lettem, beültünk a bácsikám autójába és elmentünk az Aqua parkba. Már sokszor el akartam menni oda, de sosem volt időm rá. Lefoglalt a csajokkal lógás vagy Stefan vagy anyuék. Amikor odaértünk, és megláttam a sok hosszú , kanyargós csúszdát és a nagy medencéket , úgy éreztem , hogy a  paradicsomban vagyok. Lucas bácsi meg csak mosolygott mellettem és azt kérdezgette :
-Na örülsz, hogy elhoztalak? Jöjjünk máskor is?
-Perszeee, nem kérdés. -Feleltem röviden . ☺Már alig vártam, hogy lecsúszhassak valamelyik nagyobb csúszdán. Amikor felvettem a fürdőruhám, odamentünk a bácsikámmal az egyik legnagyobb csúzdához és lecsúsztunk  rajta. Eltöltött az adrenalin. Csúszdázás közben kicsit lehorzsoltam a lábam, e nem volt vészes. Majd begyógyul, mondogattam magamban. A sok csúszdázás után elmentünk fagyizni. Én két gombóc snickers-es , és egy gombóc oreo-s fagyit kértem. Nagyon jól éreztem magam a bácsikámmal. Este elindultunk haza. Anyáék már aggódtak, hogy hol vagyunk, kicsit későn értünk haza. De Lucas bácsi megnyugtatta őket, hogy nem vittek el az ufók, és a szervkereskedők sem. Éppek és egészségesek vagyunk, csak kicsit jól éreztük magunkat. Amikor kipakoltunk és készültünk lefeküdni a bácsikám bejött a szobámba egy csomó édességgel és a kedvenc horror filmünkkel. Éjjel 3 óráig ébren voltunk, aztán elnyomott az álom. Reggel a sok édességtől kicsit rosszul éreztem magam, de lementem a konyhába, megettem egy vajkrémes szendvicset és már semmi bajom nem volt. A bácsikám fitten és vidáman ébredt. Lejött a konyhába , leült mellém az asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni.
-Szeretném ha kijönnél  velem Spanyolországba pár hétre. -Mondta, és elmosolyodott.
-Ezt most komolyan mondod?-Kérdeztem meglepődve. - Én nagyon szeretnék elmenni veled, szeretném megnézni, hogy hol dolgozol, hol élsz.- Mondtam lelkesedve.
-Rendben, akkor beszélek a szüleiddel és amikor megyek vissza, te is jössz velem. -Jelentette ki.
-Nagyon szeretlek bácsikám. -Válaszoltam röviden, és már azon gondolkodtam milyen ruhákat pakoljak össze az útra....☺

















2014. július 17., csütörtök

9.Rész

Itt az új rész, remélem tetszeni fog :) 

Óóó, olyan hamar eltelt ez a hét itt Olaszországban, habár semmi nagy élményem nem volt a napozáson és a vásárláson kivül. Na mindegy, ma indulunk haza a repülővel, már alig várom, hogy találkozzak a csajokkal meg Stefannal. ♥ Összepakoltunk, és limóval mentünk a repülőtérre, anyu még szeretett volna maradni de apu szerint ez az egy hét bőven elég volt. (Szerintem is). A hosszú repülőút után , amikor hazaértünk, készültem a csajos estre, mert Stefannal csak holnap tudok találkozni. Sajnos csak Elena tud jönni, Jenni Franciaországban van. :( De majd bepótoljuk. Elena fél óra múlva már ott is volt nálunk, hozott egy csomó forrócsokit, mindenféle izben. Mindet megkóstoltuk, de szerintem a karamellesnek párja nincs. Szerinte van finomabb is , de ez nem igaz. A karamelles a leges-legfinomabb. Amikor megcsináltuk a forrócsokit , és tövig nyomtuk tejszinhabbal, leültünk a Tv elé, és egy romantikus , sirós film nézése közben elfogyasztottuk a forrócsokit. Kicsit meg is könnyeztük a filmet, olyan szomorú volt . :( Amikor vége lett a filmnek , kibeszéltük a pasikat és fagyit ettünk. Majd hamar este lett , ezért felvettük a pizsit és lefeküdtünk aludni. De nem tudtunk aludni, túl sok energiánk volt még. Elena , akit én csak Pufiként vagy Malacként emlegetek , fenn aludt az ágyamban, az én jó puha ágyamban. És én pedig aludtam a hideg kemény földön. De nem bántam, mert nagyon örültem, hogy ott van. Mivel elég keményen le voltunk fáradva, minden hülyeségen röhögtünk. Késő éjjel aludtunk el. Reggel 11 körül felkeltünk és hosszas nyújtózkodás és ébredezés után, lementünk a konyhába, hogy kajáljunk valamit. Mivel más nem volt a hűtőben csak tej és lekvár, igy tejet és lekváros kenyeret ettünk. (Nem volt valami laktató...). Aztán Elenának haza kellett menni, mert a szülei mentek strandra, ő meg kellett vigyázzon a tesójára. Felöltözött majd elköszönt. Én egész nap pizsiben feszitettem otthon, anyu nyúzott meg, hogy öltözzek fel, de én nem akartam. Ültem egész nap a Tv előtt, ettem a ropit és ittam a karamelles forrócsokit. Nyami..♥ ☺













2014. július 14., hétfő

8. Rész.

Itt az újabb rész, bocsi a késésért, igérem ezután gyakrabban irok. Jó olvasást. Xoxo 


Hát , nem is tudom hol kezdjem . Vége lett a szobafogságomnak, vissza kaptam a telefonom és a laptopom is.  Ma volt az évzáró a suliban. Már alig várom a nyári szünetet, anyuékkal megyünk Olaszországba. Remélem Stefannal a nyáron is találkozunk, és együtt leszünk.  •••  Miután megkaptam az ellenőrzőm, és a diplomám elbúcsúztam a csajoktól és Stefantól, hiszen én jövőben , már egyetemen leszek. Próbáltam nyugtatni őket, hogy majd találkozunk és nem fogom elfeledni. Stefan kicsit szomorúbb volt mint a lányok, félt, hogy elveszit engem, de őt is megnyugtattam és elmondtam, hogy mennyire nagyon szeretem. Miután elváltunk egymástól, hazamentem. Anyu , a kedvencemet főzte, köménymag leves piritott kenyér kockákkal. Nyamii :) Ami után  elfogyasztottuk az ételt (Mennyei volt!!!! ☺ ) segitettem elpakolni az asztalt és mosogatni. Azután fölmentem a szobámba, hogy pakoljak az Olaszországi nyaralásra. Össze pakoltam egy csomó ruhát, főrdőruhát, fehérneműt, rövidnadrágot, pólókat stb. Amikor  apu hazajött a munkából, és ők is összepakoltak beültünk az autóba és mentünk a repülőtérre. Apu és anyu már rengetegszer repültek, de én még soha, nagyon féltem. Aztán apu azzal nyugtatott , hogy nem fogunk se lezuhanni, se meghalni se semmi. Amikor a 3 órás repülőút végén megérkeztünk Olaszországba, nagyon fáradt voltam. Elmentünk egy hotelba, lepakoltunk, és kaját rendeltünk. Evés után apu és anyu elmentek a tenger partra napozni, én inkább maradtam a hotelban és pihiztem. Mikor felébredtem már este volt, de anyuék még mindig valahol lenn voltak a parton, biztos valamelyik bárban ittak coctailt. Én kivántam valami édeset , ezért rendeltem egy nagy adag gyümisalit. Amikor a szoba pincér fölhozta a szobánkba, kifizettem, majd leültem a Tv elé és egy romantikus olasz film nézése közben elfogyasztottam a gyümisalit. Igaz, hogy a filmből egy szót sem értettem , mert az olasz tudásom majdnem egyenlő a nullával, de azért végignéztem. Mikor vége lett a filmnek , anyuék épp akkor léptek be az ajtón. Apu kicsit ittas volt és folyton anyut ölelgette , meg huzigálta ide-oda. Anyu lefektette aput és odajött hozzám. :
-Mit csináltál amig mi apáddal lenn voltunk a parton?- Kérdezte kiváncsian.
-Aludtam, majd hozattam a szoba pincérrel gyümisalit és egy romantikus olasz film nézése közben megettem.
-Te mióta tudsz olaszul?- Kérdezte meglepődve.
-Nem tudok. Csak néztem a filmet, de nem értettem.- Válaszoltam mosolyogva.
-Áhá. Értem.  -Mondta anyu majd elnevette magát. Miután véget ért rövid beszélgetésem anyuval, elhatároztam, hogy kicsit lemegyek a partra körülnézni. Amikor leértem gyönyörű látvány fogadott, a viz visszatükrözte a csillagok ragyogását. Az emberek bárokba, szabadtéri bulikban ütték el idejüket.  Én inkább csak sétálgattam a tenger partján és gyönyörködtem a látványban ami fogadott. Pár óra elteltével úgy éreztem, hogy ideje hazamenni és ágyba bújni, igy hát vissza mentem a hotelba és eltettem magam másnapra....☺

2014. július 4., péntek

7. Rész

Sziasztok, meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Xoxox 



Hát ez hihetetlen, kora reggel arra ébredtem, hogy anyu dörömböl az ajtón és azt ordibálja, hogy : ,, Hooonnneeeyyy , ébredj...mindjárt indulunk Isabel nénédékhez.''- Ennél rosszabb dolog nem is történhetne velem ma. Nagyon nem szeretek Isabel néniékkel találkozgatni, mindig össze- vissza  édesget és oylan erős ölelése van, hogy nem jutok levegőhöz közben. Na meg az idegesitő ikrek, mindig mindenemet elcsennek és eldugnak. Aztán én kereshetem...Miután hosszas önsajnálatom véget ért,  lementem anyuékhoz. Anyu mindig nagy örömmel várja az ilyen találkozókat, szerinte Isabel néniék jó hatással vannak rám. Na mindegy, felöltöztem , összeszedtem a cuccaimat majd beültem az autóba. Apuék is jöttek majd indultunk. 5 órán keresztül utaztunk tűző melegben. Azt hittem, hogy élve megsülök. Amikor odaértünk Isabel néni nagy örömmel fogadott, szorosan  átölelt és azt hajtogatta, hogy : ,,De nagy lány lettél, rég nem láttalak már .'' -Én erre csak annyit mondtam, hogy : ,,Ti  is hiányoztatok.'' Amig mi beszélgettünk, addig az ikrek kicsenték a táskámból az IPodomat. Én erről mit sem tudtam mind addig,  amig elő nem akartam venni, hogy zenét hallgassak. Amikor megláttam, hogy nincs meg , rögtön tudtam, hogy az ikrek keze van a dologban. Kérdőre is vontam őket, majd hosszas könyörgés után vissza adták nekem. Ez idő  alatt apu és Steven bácsi focit néztek és sört ittak, anyu és Isabel néni pedig a kaját készitették. Nemsokára szólitottak is , hogy menjünk enni. Evés után segitettem anyuéknak elpakolni az asztalt, mosogattunk majd összepakoltunk és elindultunk haza. Ekkor már nem volt olyan meleg, mert esteledett. Hazafele végig zenét hallgattam az IPodomon. Amikor hazaértünk, nagyon álmos voltam...lese  húztam a cipőmet, fölmentem a szobámba majd belehuppantam az ágyamba és elszenderedtem. Másnap anyu elengedett fagyizni Elenával és Jennivel. A városi parkban találkoztunk majd onnan mentünk fagyizni. Én azt hittem , hogy csak 3an leszünk, de a csajok titokban szóltak Stefannak és ő már ott várt a fagyizóban. Amikor megláttam , rögtön tudtam , hogy Elena és Jenni szóltak neki,  a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. Fagyizás közben elmeséltem nekik, hogy mi történt velem mostanában , amióta szobafogságban vagyok. Ők türelmesen végighallgattak, majd elbúcsúztunk egymástól és mind hazamentünk. Stefan egészen a szomszéd kapujáig kisért. Tovább nem lehetett , mert félő volt, hogy anyuék meglátnak. Megöleltem, megcsókoltam, majd siettem haza. Amikor beléptem az ajtón , anyu már várt.
-Na, milyen volt a fagyizás kicsim?-kérdezte érdeklődve.
-Jó, nagyon jó. -Válaszom rövid volt és tartalmas. Jól eltelt ez a nap. Örülök, hogy anyuék elengedtek fagyizni. Már ősidők óta nem jártam sehová. :)























2014. július 1., kedd

6. Rész

Sziasztok, kicsit későre lett kész, de itt az újabb rész. Bocsi a késésért. Xoxo


Nem is tudom hol kezdjem a mesélést. Elég mozgalmas napom volt. Jasmine, a legnagyobb ellenségem (Egy igazi hárpia...) látott múltkor  Stefannal és a csajokkal a Pizzázóban. Ő tudta, hogy a szüleim nem örülnének, ha tudnák , hogy egy Stefan féle sráccal járok. És mivel ő mindenképp azt szerette volna, hogy a szüleim eltiltsanak Stefantól, cselekedett. Felkereste anyámat a munkahelyén, és mindent elmondott neki. Én erről semmit nem tudtam egészen addig, amig haza nem mentem. Amikor beléptem az ajtón , anyám és apám szúrós tekintettel néztek rám, majd mérgesen szóltak hozzám :
-Kisasszony! Gyere ülj le, beszélnünk kell. - Majd a kanapé fele indultak. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi bajuk van....aztán folytatták. 
-Miféle pizzériás  gyerekkel vagy együtt lányom? -Kérdezte anyám dühösen..
-Ezt honnan szedted anyu?- Kérdeztem vissza, de ekkor már minden tiszta volt.....tudtam, hogy Jasmine keze van a dologban.
- Az most nem számit. Soha többé nem találkozhatsz vele. Nem a mi köreinkből való. Túl szegény hozzád. - Jelentette ki anyu.
-De én szeretem. És ő is szeret, ez a legfontosabb, nem? 
-Az is fontos, igen. De te nem alacsonyodhatsz le , egy ilyen értéktelen semmirekellő fiúhoz. 1 Hónapig nem gépezhetsz, nem jöhet hozzád senki , és a telefonodat is kérem. Iskola után nem csavaroghatsz, rögtön hazakell jönnöd. -Jelentette ki magabiztosan anyu.
-De anyu.....
-Semmi anyu, és most mars a szobádba. 
-Igenis. -Jelentettem ki szomorúan. 1 hónapig se internet, se telefon se semmi....ez nem lehet igaz. Miért utál ennyire Jasmine? Miért kell mindig keresztbe tegyen nekem? ...Ahh... Pedig már olyan jó volt minden..
Nagyon dühös voltam Jasminere. Másnap a suliban mindent elmondtam Stefannak és a csajoknak. Ők azt mondták ne csüggedjek. Stefannal majd titokban fogok találkozni, a csajok meg majd felkeresnek otthon. Angol óra előtt , a szekrényemnél kinlódtam az ajtóval, valamiért nem akart becsúkódni. Ekkor bukkant föl Jasmine. Gúnyosan szólt hozzám :
-Na mivan hamupipőke? Eltiltottak a hercegedtől? - Legszivesebben kikapartam volna a szemét, de inkább vettem egy mély levegőt és válaszoltam :
-Jasmine- Jasmine, te egy igazi hárpia vagy! Fáj, hogy nekem van valakim, te meg nem kellesz senkinek? -Szóltam vissza magabiztosan.
-Ez nem igaz, igenis szeretnek , csak.....csak.....csak....- Dadogta , majd szó nélkül sarkon fordult és elment.
Suli után apu utánam jött a suli elé. Beültem az autóba, majd becsaptam az ajtót. Egész haza vezető úton duzzogtam és nem szóltam hozzá. Látszólag nem nagyon érdekelte. Amikor hazaértünk , anyu már az ajtóban várt. 
-Szia kislányom. Hogy telt a mai napod? -Kérdezte, mintha semmi se történt volna.
- Szia anya. Eltelt. -Válaszoltam röviden, majd duzzogva fölmentem a szobámba. Átöltöztem, majd  lementem a konyhába valami kajáért. Épp egy sajtos melegszendvicset csináltam, amikor meghallottam, hogy kopog a konyhaablak. Kinéztem és láttam, hogy Stefan ott áll . Gyorsan behivtam és mondtam, hogy menjen föl a szobámba, és én is mindjárt megyek. Kis idő múlva , amikor fölmentem a szobámba, ő ott ült az ágyamban és egy könyvet nézegetett. Én örömömben a nyakába ugrottam, majd megcsókoltam.  
-Tudod, hogy nem szabadna itt lenned, úgy-e? ☺ -Kérdeztem tőle.
-Igen, de engem nem érdekelnek a szüleid, szeretlek és annyiszor találkozunk, amennyiszer csak alkalom van rá. ♥  -Mondta büszkén és magabiztosan.
-Szeretlek. -Válaszom  rövid volt és tartalmas.
-Én is szeretlek. -Szólt vissza. Sokat beszélgettünk. Én elmondtam neki, hogy a szüleim miért nem akarják, hogy vele legyek és , hogy ez a szituáció ami most van, Jasminenek köszönhető. Ő csak annyit mondott válaszképpen.: 
-A mi szerelmünk erősebb , mint bármi más. Jasmine nem tud szétválasztani minket.- Miután ezt elmondta, erősen magához ölelt és megpuszilta a homlokam. Én nagyon boldog voltam. De hamar elszaladt az idő és elkellett mennie, mert félő volt, hogy a szüleim meglássák. Este  fölvettem a pizsim , fogat mostam, lemostam a sminket és bebújtam a jó meleg takaróm alá. Elvettem a SzJG első részét és elkezdtem olvasni. Olvasás közben elnyomott az álom. Letettem a könyvet, leoltottam a lámpát, majd nyugovóra tértem. Reggel kipihenten és fitten ébredtem. Elvégeztem a reggeli rutinom majd elmentem a suliba, délután elkéreztem
 anyutól és elmentem vásárolni. Vettem egy csomó jó cuccot. Tökéletesen telt a napom...☺