7. Rész

Sziasztok, meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Xoxox 

Hát ez hihetetlen, kora reggel arra ébredtem, hogy anyu dörömböl az ajtón és azt ordibálja, hogy : ,, Hooonnneeeyyy , ébredj...mindjárt indulunk Isabel nénédékhez.''- Ennél rosszabb dolog nem is történhetne velem ma. Nagyon nem szeretek Isabel néniékkel találkozgatni, mindig össze- vissza  édesget és oylan erős ölelése van, hogy nem jutok levegőhöz közben. Na meg az idegesitő ikrek, mindig mindenemet elcsennek és eldugnak. Aztán én kereshetem...Miután hosszas önsajnálatom véget ért,  lementem anyuékhoz. Anyu mindig nagy örömmel várja az ilyen találkozókat, szerinte Isabel néniék jó hatással vannak rám. Na mindegy, felöltöztem , összeszedtem a cuccaimat majd beültem az autóba. Apuék is jöttek majd indultunk. 5 órán keresztül utaztunk tűző melegben. Azt hittem, hogy élve megsülök. Amikor odaértünk Isabel néni nagy örömmel fogadott, szorosan  átölelt és azt hajtogatta, hogy : ,,De nagy lány lettél, rég nem láttalak már .'' -Én erre csak annyit mondtam, hogy : ,,Ti  is hiányoztatok.'' Amig mi beszélgettünk, addig az ikrek kicsenték a táskámból az IPodomat. Én erről mit sem tudtam mind addig,  amig elő nem akartam venni, hogy zenét hallgassak. Amikor megláttam, hogy nincs meg , rögtön tudtam, hogy az ikrek keze van a dologban. Kérdőre is vontam őket, majd hosszas könyörgés után vissza adták nekem. Ez idő  alatt apu és Steven bácsi focit néztek és sört ittak, anyu és Isabel néni pedig a kaját készitették. Nemsokára szólitottak is , hogy menjünk enni. Evés után segitettem anyuéknak elpakolni az asztalt, mosogattunk majd összepakoltunk és elindultunk haza. Ekkor már nem volt olyan meleg, mert esteledett. Hazafele végig zenét hallgattam az IPodomon. Amikor hazaértünk, nagyon álmos voltam...lese  húztam a cipőmet, fölmentem a szobámba majd belehuppantam az ágyamba és elszenderedtem. Másnap anyu elengedett fagyizni Elenával és Jennivel. A városi parkban találkoztunk majd onnan mentünk fagyizni. Én azt hittem , hogy csak 3an leszünk, de a csajok titokban szóltak Stefannak és ő már ott várt a fagyizóban. Amikor megláttam , rögtön tudtam , hogy Elena és Jenni szóltak neki,  a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. Fagyizás közben elmeséltem nekik, hogy mi történt velem mostanában , amióta szobafogságban vagyok. Ők türelmesen végighallgattak, majd elbúcsúztunk egymástól és mind hazamentünk. Stefan egészen a szomszéd kapujáig kisért. Tovább nem lehetett , mert félő volt, hogy anyuék meglátnak. Megöleltem, megcsókoltam, majd siettem haza. Amikor beléptem az ajtón , anyu már várt.
-Na, milyen volt a fagyizás kicsim?-kérdezte érdeklődve.
-Jó, nagyon jó. -Válaszom rövid volt és tartalmas. Jól eltelt ez a nap. Örülök, hogy anyuék elengedtek fagyizni. Már ősidők óta nem jártam sehová. :)